Megint nem sikerült…

Kicsit több mint egy hónappal ezelőtt kiderült, hogy nem sikerült az első inszeminációnk. Tulajdonképpen nem viselt meg a dolog, ami mindenkinek “kellemes” meglepetèst okozott. Sajnos az orvosom külföldön tartózkodott, amikor a 12.napi ultrahangra mentem, így nem kaptam tüszőrepesztőt sem, rádásul a 15.napon volt az inszem, ami szerintem már eleve későn volt… Szóval nem jött össze, de nem is hittem benne.

Aztàn minden kezdődött elölről. Vagyis a ciklus második napjától napi kétszer egy szem Clostilbegytet szedtem, öt napon át. Majd 12.napi ultrahang, ahol egy 30mm-es túlságosan érett és egy, az előbbihez képest kifejezetten szerény méretekkel rendelkező 22mm-es tüszőt sikerült növesztenem. A doki szerencsére bent volt a kórházban, megkaptam a hőn áhított tüszőrepesztő szuri receptjét, amit szombaton kellett beadni, hétfőn pedig elstartolt a második kör. Aztán idegtépő várakozás, 2 héten keresztül… valójában csak holnap reggel kellett volna tesztelnem, de nem bírtam tovább várni, és ma délután teszteltem. A teszten pedig ott vigyorgott rám milliomodszor is, az egy darab csíkom. Megint nem sikerült… Összetörtem. Az első gondolatom az volt, hogy ááá csak korán teszteltem. Valójában tudom, hogy nem… ezek a tesztek nagyon érzékenyek, kár naivan reménykedni… nem lesz a negatívból pozitív. Aztán persze próbáltam azzal vígasztalni magam, hogy új hónap új lehetőség. Sosem tudhatod mikor kerül rád a sor. De ettől csak még nagyobb gombóc lett a torkomban. Hiszen olyan nagyon nagyon rég óta vágyunk rá… És most tényleg mindent megtettünk, hogy sikerüljön. Minden orvosi segítséget megkaptunk, és ennek ellenére megint pofára estem. Akkora düh van bennem, hogy az elmondhatatlan/ leírhatatlan…És akkora fájdalom párosul a haragom mellé, ami szintén felfoghatatlan, annak aki nincs hasonló, vagy ugyanebben a helyzetben. 

És mindezek után felfoghatatlan, hogy még mindig akarom. Ennyi keserűség után is megpróbàljuk újra. ATudom, hogy még számtalan lehetőségünk van, nagyon sok esélyünk. Sőt! Nincs szervi, hormonális gond egyikünk részéről sem. Teljesen egészségesek vagyunk, csak a szerencse nem áll mellénk egyelőre. Úgyhogy most egy hónap szünet következik, orvosi utasításra. Illetve stimuláció nélküli hónap, ami nagyon reméljük, hogy sikeres lesz. Ha mégsem tudjuk természetes úton összehozni a bébit, startol a harmadik inszem. És nagyon hiszünk, nagyon remélünk!!! 

Ma van a vetélés nemzetközi napja, a szivárványbabákra emlékezünk. Én gyertyát gyújtottam és elmondok egy imát az elvesztett magzatokért, szüleikért és (lehet önzőn hangzik de) magunkért is! Reméljük hallja valaki.