Eljött az életemben ismét a “sötét korszak”, ismét bekopogtatott ( na nem a gólya) a menstruációm. És csak most döbbentem rá, hogy tulajdonképpen 4 hetes körökben èlem az életemet. Valahogy így:
Indítsuk a mával. Megint lezárult egy ciklus (Vagy elkezdődött egy új?). Megint óriási csalódás ért. Pedig most késett 1!!! napot. (Még engem is megmosolyogtat! Mekkora őrültség… Egy nap. Rádásul tegnap egy drogériában még azon is elgondolkodtam, hogy veszek egy tesztet…de lebeszéltem magam. Szerencsére.) Szóval megint nem sikerült. Ugyan mi lehetett a baj ebben a hónapban? Hiszen most minden olyan jól alakult… Ehhez hasonló gondolatok járnak a fejemben ezekben a napokban. Persze minden kérdés csak költői, sosem fogom megtudni.
Aztán jön a sírós, kiborulós magamat sajnálós, mindenkit utálós (kifej ezetten a kismamákat… tudom, tudom nem szép dolog) rész. Ilyenkor nagy ívben kerülöm az IKEA-t (pedig az egyik kedvenc helyem, imádom), őrület mennyi terhes nő van ott. Ugye más is észrevette már?!
Aztán amikor már tisztábban látok -mondjuk, ahogy ezt visszaolvastam kezdenek kétségeim lenni a tisztán látásról, úgy hogy mondjuk inkább úgy, hogy kicsit tisztábban látok- különféle akció terveket készítek fejben, hogy legközelebb mit csinálok másként, vagy mit kell kipróbálnom, min kell változtatnom. Most például a folsavat fogom nagy dózisban adagolni. A D vitamin már alap, meg a terhes vitamin.Őrület nem? Szerintem az. De nem lehet, hogy nem teszek semmit. Egy csomó ideig nem tettem, és a semminek semmi lett az eredménye. Így legalább a saját lelkiismeretem tiszta.
Végül mindig kiderül az ég. Hiszen elkezdődött egy új hónap, egy tiszta lap, egy új lehetőség. Rádásul még inszeminációra is megyünk. Most már tényleg sikerülnie kell! Én is megérdemlem, mi is megérdemeljük!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: