Szabadság

Kedvesek!

Régóta érlelődik bennem ez a bejegyzés, és csak remélni merem, hogy az üzemetem célba ér.

Mindenki ismeri a jó tanácsot. Engedd el! Ez az a mondat, amitől a falra mászom, akármikor meghallom, bármilyen vonatkozásban… Szerintem az ősz hajszálaim megsokasodásához is nagyban hozzájárult. Álljon elém az az ember, akinek valaha is ettől elmúlt a görcsös akarása! 

Na de! Sokan mégis arról számolnak be, hogy amikor sikerült elengedni/feladni/meg és/vagy belenyugodni az adott helyzetbe, akkor történt a “csoda”. Amikor ezeket hallottam is kihullott pár hajszálam… Olyankor igyekeztem befelé figyelni, keresni a megoldásokat, hogy hogy a fenébe fogom ezt elengedni! Valahogy el lehet, hiszen neki, meg neki meg neki… is sikerült. Tehát kell, hogy legyen feloldása a helyzetnek. 

Aztán képzeljétek el (most lehet a ti hajatok hullik 🙈), hogy úgy érzem nekem is sikerült. Ugyan a csodám még várat magára, de nem ő a lényeg, hanem én. Ez most lehet önzőnek hat, de szerintem tényleg így van. 30 éves lettem. Soha jobban nem éreztem magam a bőrömben. Magabiztos vagyok (jó, nem minden helyzetben, de talán ez még belefér sőt…) élvezem aki vagyok és szeretem az életemet, szeretek élni! 

Nem adtam fel vágyamat a babák után, hiszen nem rég a Kaáli intézetben jártam, és ráléptem egy következő útra. De nem ez áll napjaim központjában. Ha sikerülne, mindennél boldogabb lennék, de addig is azt tudom mondani, teljes az életem, köszönöm jól vagyok.

Nos a legnagyobb baj ezzel az elengedés dologgal az, hogy nincs rá recept. Nem tudom megmondani mi váltotta ki ezt az érzést. Valószínű nem is egy bizonyos dologhoz köthető, hanem egy folyamat részeként sikerült elérni. Ami biztosan sokat segített az az önismeret. A feltáró beszélgetések, ami 8 hónapot ölelt fel az évből. Sokat javított a hangulatomon, hogy a munkaköröm megváltozott. Már nagyon bele voltam fásulva a régi munkámba, nem volt benne semmi örömöm, kevésnek éreztem, tehát pont jókor jött a váltás. Az egész nyarat végig motoroztuk,  amit imádtam. Egy nagy kaland volt, a nyaralásunkkal az élen. Sok olyan dolgot csináltam, amit eddig csak szerettem volna kipróbálni, ezekből is töltekeztem. Az evés, főzés pedig a menyország egy magamfajtànak. Imádom a minőségi, finom falatokat. Na meg a jó rozét, az sem baj ha fröccs 🙄

Ha össze kellene ezt egy mondatban foglalnom akkor azt mondanám az ÉLET került az első helyre, a bébi pedig másodlagos. Várom őt, de nem fortyogó dühvel, foggal körömmel ragaszkodva. Rábíztam magam a Jóistenre, döntse el ő, hogyan fogadjam a gyermekeimet. Lesz e saját, a véremből, húsomból, vagy majd a szívemben születik.

A végére valamit még szeretnék elmondani. A lombik miatt csatlakoztam egy csoporthoz a Facebookon. Sok sok jó tanács, segítőkész, megértő, egymásnak szurkoló nő gyűlt ott össze. Csendes megfigyelőként egyelőre csak a posztokat olvasom. Itt sokszor nem csak a szükséges vizsgálatokról, egészségügyi problémákról, vitaminokról, gyógyszerekről, hanem a lelki fájdalmakról is szó esik. Ugyan nagyon különbözőek vagyunk, de van ami közös mindenkiben! Ugyanazok a gondolatok, sérelmek jelennek meg újra meg újra. Különbözünk mégis egyformák vagyunk! Ergo, ha másnak sikerül legyűrni a sok dühöt és keserűséget, akkor neked is menni fog! Lehet segítő könyvekkel, lehet egy szakemberrel, lehet egy barátnő is elég, de azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egyedül is képes vagy rá. Sok a meló vele de megéri!

Nagyon szép hétvégét mindannyiónknak! Hajrá csajok!

Ui.: Imádom az idei őszt, csodálatos! Engem ez is feltölt! Ti hogy vagytok ezzel? 😊