Szerdàn végre (lehet kicsit perverz vagyok!?) nőgyógyásznál voltam. Az átjárhatósági vizsgálat után adtunk magunknak ismét egy kis időt, hogy összejöjjön a bébi természetes úton, de sajnos nem sikerült. Elméletileg szeptemberben mentem volna vissza dokihoz, de annyira ki voltam borulva a sorozatos kudarctól, hogy megbeszéltük még ebben a hónapban kérek időpontot. És ment minden mint a karikacsapás. Múlt héten felhívtam a dokit, és szerdàn már mehettem is.
A vizsgálat a szokásos volt. Egy normál nőgyógyászati vizsgálat és egy ultrahang. Természetesen minden rendben. Majd átnézte a leleteinket és elmondta, hogy elvileg semmi nem akadályozná, hogy teherbe essek. A progeszteron értékeim mondjuk nem csúcs értékek, ezen kicsit turbózni kell, de ettől még lehetne baba.
Aztán elmondta, hogy mivel már maximálisan ki vagyok vizsgálva nincs tovább, ő nem tud már hova küldeni. Így aztán kezdődhet az inszemináció. A következő lesz a menete; kaptam Clostylbegytet, amit 1-6-ig napig kell majd kettessével szednem ha megjön a menstruációm. A 12.napon találkozunk a kórházban, ahol majd ultrahangot csinál és megbeszéljük mikor lesz az inszem. Aztán az előre egyeztett napon kell ismét megjelennünk a klinikán amikor megcsinálják az inszeminációt és utána várunk.
Nagyon izgalmas. Nagyon várom már, és nagyon bízon a sikerben. Bár azt hiszem ehhez így is kell hozzá állni. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel a beavatkozással csak hajszálnyival több az esély a terhességre, mint természetes úton, de én megfogadom a doki tanácsát: D vitamin+ folsav és relaxàlás (most rajtuk a sor, hogy gyereket csináljanak nekem) 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: