Mindent megteszel, hogy teherbe ess?

 Sokat gondolkodok azon, hogy vajon tényleg mindent, de mindent megteszek azért, hogy végre hozzánk is megérkezzen egy bébi? Remélem, hogy igen. Lássuk miket szedtem, ettem, tettem meg a cél érdekében.

Annak idején a sokak által istenített Clostylbegyt-el kezdtem a pályafutásom. Szeretném leszögezni, hogy nem saját akaratomból. Biztosan nagyon jó lehet ez a gyógyszer, biztosan sokaknak segít, hiszen erre lett kitalálva. Stimulálja és serkenti a peteérést, ha szükség van rá. Az akkori dokim viszont úgy írta fel nekem ezt a készítményt, hogy nem követte nyomon, hogy eléri -e a gyógyszer a kívánt hatást, sőt arról sem volt fogalma, hogy szükségem van- e rá. Korábban már leírtam, hogy eleinte ciklusonként, 5 napon keresztül egy szemet kellett bevennem, majd kettőt és végül hármat. Nem segített. Cserébe viszont a napi három szemtől már nagyon rosszul éreztem magam. Aztán többett nem kellett szednem, azt mondták nincs értelme.

Ezután terhes vitaminnal próbálkoztam, rögtön a Trimeszterrel. Nagyon vártam és nagyon hittem benne. Azt szajkóztam magamban, hogy most fog sikerülni, most kell sikerülnie, a Trimeszter majd segít. Aztán lám lám, már az első hónapban pozitív lett a teszt. Ez volt a méhen kívüli terhességem. Nem tudom, hogy a vitaminnak köszönhetem-e a “sikert” vagy sem, mindenestre azóta sem rendeltem belőle. A rossz élmény az rossz élmény, és nekem ez borzasztó nehéz időszak volt. Rádásul pont ekkor derült ki a sógornőmről, hogy babát vár. Teljesen összetörtem. Akár hányszor találkoztunk csak a veszteségemre tudtam gondolni. Arra hogy Zigi alig két héttel lenne idősebb, mint az ő picikéje. Arra, hogy már mi is tudnák, hogy fiú vagy lány. Arra, hogy már nekem is milyen nagy lenne a pocim. Arra, hogy már ő is megmozdult volna és arra is, hogy március végén megszülethetett volna. Volna, volna, volna… de nem így lett. Mindig megdöbbenek, hogy egy 5-6 hetes magzat, aki csak majdnem van jó helyen, mekkora fájdalmat okozott. (és még mindig fáj…)

Majd jött a Gravida.  Nem hittem benne, de hellyel közzel beszedtem, mert az orvos azt mondta. Nem voltam lelkes, nem is akartam igazán szedni, semmi hatása nem volt.

Közben kipróbáltam a cickafark és a palástfű teát.  Napi egy csészével ittam reggelente de nem hiszem, hogy bármilyen pozitív hatása lett volna. Ártani viszont biztosan nem ártott.

Természetesen az ovulációs teszteket nagy üzemben fogyasztottam. Volt olyan hónap, hogy a menstruáció elmúlását követően minden nap teszteltem, hogy lássam a különbséget, hogy tutira menjek. A csíkok mindig ott voltak, van és volt peteérésem, de a pozitív terhességi teszt eddig még nem jött össze.

Aztán jött a D vitamin hiány, amire azóta is szedem a vitamint. Ezen felül pedig még Biovital Mom and Baby-t tesztelek, amivel abszolút meg vagyok elégedve vele. Mindig a Trimeszter jut róla eszembe, na nem a küllem vagy a csomagolás miatt, az ugyanis teljesen más. Inkább a rám gyakorolt hatása miatt. A körmeim megerősödtek, estére nem vagyok olyan fáradt, mint a vitamin szedése előtt, és kicsit hiszek is benne, hogy talán segíthet babásodni. Majd meglátjuk.

Ezeken felül igyekszem egészséges dolgokat enni, sok zöldséget, még több szezonális gyümölcsöt, hüvelyeseket, halat, tejtermékeket, illetve saját magam által készített ételeket.

Ami nagyon hiányzik, az a sport. Sajnos nem tudom mibe fogjak. Futni nincs kedvem, a jóga nem az én sportom, aerobikra vagy zumbára vagy egyéb csoportos-zenés-táncos sportra egyedül nem akarok elmenni, a barátnőimtől pedig túl messzire költöztem.

Amit még szeretnék kipróbálni az az Infolic. Rengeteg jó dolgot olvastam róla, nagyon sok orvos javasolja és sokaknak segített is. Jövő héten ismét tovább lépünk az utunkon és egy újabb orvoshoz van időpontunk, aki majd az inszeminációt fogja csinálni. Az ő véleményét szeretném majd kikérni ezzel kapcsolatban.

Egy valamin viszont bármennyire is szeretnék, nem tudok változtatni. Minden nap azon jár az eszem, hogy mi segíthet teherbe esni és azon, hogy mi lehet a gond velünk. Nagyon de nagyon szeretném, és egyre elkeseredetebb vagyok minden sikertelen hónap végén. Sokszor gondolom azt, hogy a legnagyobb gátló tényező én vagyok. Igyekszem ezen változtatni, éppen arról olvasok, hogy “Minden fejben dől el”… remélem meggyőznek, mert számomra nem opció, hogy gyerek nélkül is lehet élni. Lehet élni, de nekem lesz gyerekem, vagyis gyerekeim. Egész pontosan három, csak kicsit döcögős a kezdet…