Nos igen…egy darabig mindenki türelmes. De ha a házzasság/hosszabb együttélés után nem jelentitek be, hogy érkezik egy új családtag, érkeznek a kéretlen tuti tippek/tanácsok és megjegyzések.
Először csak finoman megkérdezik, hogy mikorra tervezitek. Aztán az elején még a pár is tapintatos és szépen válaszol, hogy majd “jön ha jönni akar, tárt karokkal várjuk, nagyon örülnénk”.
Ha időközben valaki bejelneti, hogy várandós, jön a dorgálás, hogy “már igazán ideje lenne”…de egy darabig még elnézik nektek, hogy nincs baba, az olyan hozzászólásokkal, hogy “végül is kisfiam biztos úgy voltál vele, hogy ő lány…hagy legyen neki” és a kisfia kis felesége, az az én mégis melyik nemhez tartozom?! Végülis nekem/nekünk mindegy majd lesz, de “azért lehetne már”.
Ha valakinél a második gyerek jön, akkor aztán tényleg megkapod a magadét, hogy “bezzeg nekik már a második jön nektek meg még egy sincs…hát igazán nem értem, mire vártok…”
Majd ha kiborítod a bilit, hogy mi mindent megteszünk de valamiért nem sikerül, akkor először a kedvenc tanácsomat adják: (dobpergés…)” NE GÖRCSÖLJ RÁ” – köszi szépen, ez sokat segít. Ne görcsöljek rá, valamire amiért bármit megtennék, amire mindennél jobban vágyom. Amiért sokszor úgy érzem, hiába szedem a vitaminokat, étkezem egészségesen, időzítem az eggyütléteket az ovulációs tesztnek megfelelően, megyek el az összes létező vizsgálatra egyszerűen nem sikerül. Nehéz elfogadni, hogy ez az első olyan dolog az életükben, amiért bár megteszünk minden tőlünk telhetőt, nincs siker. Túlnő rajtunk… és közben ilyen építő jellegű reakciókkal találkozunk.
A következő, hogy pihenjetek, élvezzétek a nyarat/a telet/az őszt/a tavaszt/az ünnepeket, engedjétek el magatokat és majd jön az a gyerek… (zárójelben megjegyezném eddig ez a tipp sem jött be, pedig tényleg megpróbáltuk)
Aztán ha még mindig nem jön a baba, jön a biztos veled/a férjeddel van a gond. De a kedvencem – vannak akik egyszerűen összeférhetetlenek, nem illenek össze- ilyenkor legszívesebben felpofoznám az illetőt, hogy te egyébként felfogod, hogy miket beszélsz?!
Persze ha kiderül, hogy igazából egyikőtökkel sincs semmi gond, akkor azt ők “mindig is tudták, itt már csak pszichés/lelki okok lehetnek” duma jön.
Plusz kapod az étkezési tanácsokat, a vitamin tippeket, a megfelelő pózokról is felvilágosítanak és stb…
Egy idő után nem fognak kérdezgetni ugye?! Remélem, mert ez most figyeljen mindenki NEM SEGÍT! Vagy van valaki akinek mégis?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: