Saját történet

Miután túl vagyok az első kirohanáson kezdjük az elején.  🙂

A saját történettel. Biztosan kíváncsiak vagytok mi az oka, hogy nem jön a baba. Nos arra mi is… 🙂 ! 4 évvel ezelőtt eldöntöttük, hogy szeretnék közös babát. Sosem fogom elfelejteni mennyire izgatott voltam és boldog. Vártam, hogy pozitív legyen a terhességi teszt. Aztán első hónapban nem sikerült, de nem keserdetem el, mert tudtam akár egy évbe is bele telhet mire sikerül. Persze akkor úgy gondoltam, hogy ááá annyi nem lehet 3-4 hónap is terhes leszek, hiszen olyan fiatal vagyok, csak 25 éves….  Minden hónapban mikor egy picit is késett a menstruációm reménykedtem, sőt rögtön teszteltem, mindig negatívat. Aztán eltelt fél év és semmi…

6 hónap után már eléggé ki voltam borulva, hogy akkor biztos valami baj van velünk. Szerettem volna elmenni kivizsgálásra, de a párom lebeszélt róla, én pedig meggyőzhető voltam. Aztán eltelt az első év sikertelenül.

Kb 1,5 év után elmentem a nőgyógyászomhoz és elmeséltem neki a történetet. Mire ő felírt nekem egy gyógyszert, a Clostilbegytet, ez majd segít alapon. Az első hónapban egy szemet kellett szednem öt napig. Aztán kettőt, a végén pedig már hármat. A napi három szem eléggé megviselt, piszok rosszul voltam tőle. Szédültem, hányingerem volt, homályosan láttam, ezért a végén az utolsó szemeket már nem vettem be. Gondolom kitaláltátok, hogy sikertelen volt a Clostilos kúrám. Az orvosom azt mondta nincs értelme tovább szednem, várjunk és 3 hónap múlva találkozunk. Letelt a 3 hónap visszamentem hozzá megvizsgált, megállapította, hogy semmi bajom és egyébként is olyan fiatal vagyok várjunk még…és így teltek el a 3 hónapok, eredménytelenül, bármiféle vizsgálat nélkül és minden egyes orvos látogatás után 8.000 Ft-al kevesebbel a pénztárcámban. Ja a végén már meg sem vizsgált csak adott pár tippet 8.000-ért és megint eltelt egy év.

Aztán kicsit háttérbe került a baba projekt, mert megkérték a kezem és elkezdtem az esküvőnket szervezni, a dekorációkat gyártani. Csodás időszak volt, imádtam minden percét, persze próbálkoztunk de nem volt középpontban a baba téma. Megbeszéltük, hogy ha lement az esküvő újra belehúzunk. Megint eltelt 1,5 év.

Aztán tavaly júliusban, 2 hónappal az esküvőnk után pozitívat teszteltem. El sem hittem. Nagyon örültem, de valamiért folyton rossz érzésem volt, és a férjemnek is azt hajtogattam ne élje még bele magát. Féltem orvoshoz menni…Ekkor már másik nőgyógyászhoz mentem, aki az ultrahangon nem látott semmit. De azt mondta, nem kell aggódni, biztosan csak nagyon pici, jövő héten menjek be a kórházba és ott újra meg fognak vizsgálni. A következő héten az ultrahangos hölgy sem látott semmit méhen belül. A jobb oldalon a petevezetéken, nagyon közel a méhnél viszont volt egy folt, és méhen kívüli terhességre gyanakodott. Vért vettek, megállapították, hogy nem túl magas a béta hcg szint, feküdjek be a kórházba, meglátjuk mi lesz, aztán ha kell még azon a héten megműtenek. Minden nap vért vettek, ultrahangra mentem aztán a hét végére megjött…a foltom pedig felszívódott. Nem kellett megműteni, nagyon nagyon szerencsés voltam.  A leleteim viszont össze vissza információkat tartalmaztak, mindenféle foltokról, szív alakú méhről…stb. Végül egy pesti neves orvosnál kötöttem ki, mivel semmiképp sem szerettem volna, hogy megműtsenek. Ő megmutatta és elmondta, hogy nincsenek foltok, a méhem pedig tökéletes körte forma. Elküldött kivizsgálásokra.

A véreredményeim tökéletesek voltak, leszámítva a D vitamint, amiből erős hiányom volt. Majd átjárhatósági vizsgálat,  tökéletes eredménnyel. A férjem is túl volt már a sperma vizsgálaton szintén tökéletes eredménnyel. Szóval az oka a meddőségemnek ismeretlen. A következő lépés az inszemináció lesz hamarosan és remélem sikeresen.

Addig várok a kisbabámra…